Rákóczi-vár története

A ma is látható szerencsi vár Borsod-Abaúj-Zemplén megye legfiatalabb vára, a zűrzavaros XVI. században épült. A Hegyalja kapujának számító, az Árpád-hegy déli lejtőire felhúzódó kis középkori eredetű Szerencs, mely a tokaji tiszai átkelőhelytől észak, továbbá északkelet és nyugat felé tartó fontos útvonalak elágazásánál jött létre – az 1526-os mohácsi vereséget követő török hódítás, valamint a Habsburg Ferdinánd és Szapolyai János között a magyar trónért kitört háború következtében – a peremvidékre került, ezzel katonai és stratégiai szerepe megnőtt. Szerencs mai belterületétől délre a XI. században egy fa-földvárat építettek, melynek neve Taktaföldvár, ez azonban a XVI. századra elpusztult.

A környék legerősebb vára a tokaji vár volt, ennek kapitánya a Szapolyait, majd János Zsigmondot támogató, buzgó protestáns Némethy Ferenc elhatározta, hogy Tokaj megerősítése és a nagy fontosságú kereskedelmi utak ellenőrzése céljából 1557-ben Szerencsen erődítményt létesít.

Egyes álláspontok szerint a szerencsi vár egy a XIII. században a Bogát-Radvány nemzetség (melyből a Rákóczi és a Monoky család is származott) által alapított bencés apátság helyén, vagy azt átalakítva épült. László Csaba régész – aki 1978 és 1991 között ásatásokat és falkutatásokat végzett a vár területén – azonban ennek semmi bizonyítékát nem találta kutatásai során.

Álláspontja szerint a szerencsi vár nem a korábbi kolostor alapjaira, hanem annak román és gótikus kőanyagát felhasználva épülhetett fel a hegy lábát körülölelő mocsár egyik kiemelkedésén.

A Némethy Ferenc által emeltetett részek egy vaskos falakból álló, háromemeletes kaputoronyból – mely a délnyugati sarkon állt –, és egy ahhoz derékszögben kapcsolódó kétszintes lakóépületből álltak. A földszinten négy, az emeleten három helyiség volt kialakítva. A kétszintes lakóépület udvari, nyugati oldalán kőlépcső vitt az emeleti lakószobákba. Az udvar felé kőkeretes ablakok, külső oldalon lőrések törték át az öles vastagságú falakat. A fallal körbevett erődítménybe felvonóhídon lehetett bejutni. Természetes védelmét a környező mocsaras-lápos terület adta.

1565-ben meghalt Némethy Ferenc, a szerencsi vár és uradalom pedig Ferdinánd kezére került, majd a birtokot az 1583-ban zálogbirtokként a későbbi erdélyi fejedelemnek, Felsővadászi Rákóczi Zsigmondnak adta a Szepesi Kamara, akinek az idejében Szerencs az aranykorát élte. Rákóczi komoly – 15 éven át tartó – építkezésekbe kezdett, ekkor alakult ki a vár ma is meghatározó reneszánsz kori képe a zárt udvaros belső várral és a bástyás külső várral (elővár vagy huszárvár).

A Némethy által emelt kaputornyot kibővítették és a hozzá épített keleti lakóépülethez újabb helyiségeket építettek. Ez lett az épület lakószárnya: itt helyezkedett el az urak háza, az asszonyok és kisasszonyok háza, és a hozzájuk tartozó pitvarok és a fürdőház. A kaputoronyhoz a másik, a nyugati oldalon is hozzáépítettek, majd ezt a két részt az északi szárnyban található nagypalotával kötötték össze, ezzel kialakítva a négyszög formát. A vár védelméül a déli oldalon az olaszbástyákkal megerősített külső várfal szolgált. Kicserélték továbbá a Némethy-féle kőkereteket, kandallókat, amelyek helyett díszes, lábakon álló kályhákat állítottak, újjáépítették a külső lépcsőt és a tornácot is.

Rákóczi Zsigmond – aki a Rákóczi család felemelkedését elindította – 1544-ben született Felsővadászon Rákóczi János és Némethy Sára fiaként, vármegyei tisztségeket betöltő kisbirtokosi családba. Élete kalandokban bővelkedett, Perényi Gábor apródja volt Sárospatakon, ahol ebben az időben – Perényi Péter, majd fia Gábor felügyelete alatt – épült fel a vár, majd katonai pályafutását Egerben kezdte.

Az 1570-es évek végén Szendrő várában volt végvári vitéz, majd a vár lovasainak kapitánya, 1585-ben pedig a vár főkapitánya lett. 1583-ban kapta az uralkodótól Szerencset, elmaradt zsoldja fejében. Ezután Eger főkapitányának nevezték ki, 1587-ben pedig feleségül vette Alaghy Bekény Juditot – Magóchy András özvegyét – ezzel új birtokokra tett szert, mint például Munkács vára. Többször összecsapott a törökkel – az 1588. október 8-án vívott szikszói ütközet (amiért bárói címet kapott), a füleki vár visszafoglalása a 15 éves háború során, Vác és Hatvan ostroma, a vesztes mezőkeresztesi csata –, harcolt ecsedi Báthori István országbíró oldalán, aztán 1604-ben a birtokelkobzási perek hatására a Bocskai-felkelés mellé állt, Bocskai István kinevezte őt Erdély kormányzójának.
 
1605 áprilisában a szerencsi református templom falai között választotta az országgyűlés Bocskait Magyarország fejedelmévé, aki hálából kiváltságos mezőváros státuszt adott a településnek. A fejedelem 1606-ban bekövetkezett halálát követően végül nem Homonnai Drugeth Bálint, akit Bocskai végrendeletében kijelölt, hanem Rákóczi Zsigmond lett 1607-ben az erdélyi fejedelem, azonban mindössze egy évig, mivel 1608-ban – birtokért cserébe – lemondott a fejedelmi trónról, amit az ellene mindvégig szervezkedő, a hajdúkat magának megnyerő ifjú Báthory Gábor foglalt el.

Az idős Rákóczi még abban az évben meghalt, és a szerencsi református templomban helyezték örök nyugalomra, melyet gótikus stílusban szintén ő építtetett át – korábban egy román stílusú plébániatemplom állt azon a helyen – és 1595-ben a református hittársainak adományozott.

Halála után fiai – György, Zsigmond és Pál – felosztották egymás között a birtokokat, köztük a szerencsi várat is. Az ifjabb Rákóczi Zsigmond 1620-ban fiatalon meghalt, Rákóczi Pál, aki katolikus hitben nevelkedett, a királyi Magyarországon 1626-tól országbíró lett – Pál lánya, Rákóczi Anna Mária apáca lett, fia, Rákóczi László 1664 májusában Várad mellett esett el –, így a család nevét a legidősebb fiú György vitte tovább, akit 1630-ban I. Rákóczi György néven erdélyi fejedelemnek választottak.

György már 12 évesen Bocskai István udvarába került, ahol megismerkedett Báthory Gáborral és Bethlen Gáborral. 1615-ben Borsod vármegye főispánja, majd királyi étekfogó mester és az ónodi vár kapitánya lett. Egy évvel később 1616-ban feleségül vette Lorántffy Zsuzsannát – a korábbi ónodi várkapitány Lorántffy Mihály és Zeleméry Borbála lányát –, ezzel megszerezte a sárospataki uradalmat, ahova áthelyezte a székhelyét Szerencsről. Öccse Rákóczi Zsigmond pedig Lorántffy Máriát vette feleségül, azonban Zsigmond és Mária 1620-ban meghaltak, így György és Zsuzsanna kezébe került a Rákócziak vagyonán kívül a Zeleméry és a ruszkai Dobó család vagyona is.

Mivel Rákóczi György udvarát Sárospatakon tartotta, a szerencsi vár rezidencia-szerepe megszűnt és lezárult a fényes korszaka. Rákóczi György 1619-ben csatlakozott Bethlen Gábor erdélyi fejedelemhez (1613-1629) – aki Báthory Gábort követte a trónon, annak meggyilkolása után – és mindvégig kitartott mellette, majd 1630-ban ő lett Erdélyország fejedelme. A harmincéves háború (1618-1648) során, 1644-ben az Esterházy Miklós nádor vezette császári csapatok kezére került a szerencsi vár, amit csak súlyos ostrom után tudott visszafoglalni I. Rákóczi György egyik vezére, Kemény János. A város felőli ágyúzás miatt a nyugati fal felső része leomlott. A helyreállítás során lebontották a nyugati tornyot, az épület összes kőablak- és ajtókeretét kiszedték helyéről és fa ácstokos-szerkezeteket raktak helyükre, illetve újabb ablakokat készítettek.

A falakat az udvar felőli és a déli oldalon mintegy 1,5 méterrel magasították - jobbára ide építve be a kiszedett reneszánsz keretköveket, kandallókat, kályhalábakat. Rákóczi 1645-ben békét kötött III. Ferdinánddal és a linzi béke értelmében megkapta Abaúj, Bereg, Borsod, Ung és Zemplén vármegyéket haláláig, míg Szabolcs és Szatmár vármegyéket fiai is örökölhették.

1648-ban meghalt I. Rákóczi György, akit a szerencsétlen sorsú II. Rákóczi György követett Erdély fejedelmi trónján. II. Rákóczi Ferenc fejedelem is többször időzött a már helyőrség nélküli várkastélyban 1708 és 1709 során.

A Rákóczi-féle szabadságharc (1703-1711) után a fejedelem birtokait a császári udvar elkobozta, a szerencsi vár azonban Rákóczi Julianna kezén maradt, de elvesztette hadászati jelentőségét és későbbi tulajdonosai kényelmes lakhatást biztosító rezidenciává formálták át. A XVIII. század folyamán a nyugati és déli palotákból magtár és raktár lett, míg a belső vár északi és keleti szárnyai az egymást sűrűn cserélő tulajdonosok – Illésházy család, Grassalkovichok, Szirmayak és Almássyak – lakóhelyéül szolgáltak. A belső vár tornyait a déli torony (lőportorony) kivételével lerombolták és a vizes árok helyén parkot alakítottak ki, később már csupán a keleti szárny három traktusában maradtak lakóhelyiségek.

 

Miután Szirmay Tamás megszerezte az egész várat, azt egészen 1945-ig lakta a család. A reneszánsz lépcsőt lebontva belső lépcsőházat készíttettek, majd a XIX. század végén a tó felőli oldalon teraszt csatlakoztattak a várhoz. 1920-ban az épületet főúri pompával berendezett várkastélyként írták le, azonban a második világháború alatt és után a vár teljes belső berendezése eltűnt vagy elpusztult.

A háború után az épületben a Szerencsi Állami Gazdaság irodái kaptak helyet, illetve magánlakásokat alakítottak ki benne. Az 1960-as évek közepére a szerencsi vár már erősen leromlott állapotba került, végül 1968-ban indulhattak a régészeti feltárások – amelyeket Valter Ilona, majd László Csaba végzett –, miután a lakók elhelyezéséről, valamint a mezőgazdasági üzem új épületéről sikerült gondoskodni. A régészeti munkálatokat 1979-ben – Erdei Ferenc tervei alapján – helyreállító munkálatok követték, egészen 1991-ig, amely során igyekeztek az eredeti, késő reneszánsz stílust visszaidézni. Az épületben a Zempléni Múzeum, a Szerencsi Művelődési Központ és a Huszárvár szálló kapott helyet.